A Figyelő mostani (4 / 2013. január 24-30) számában jelent meg egy cikk, amely számlabefizetési hajlandóságról szól, de érdekes adalékkal szolgál a házszámokra vonatkozólag.
"Kurrens árucikk lett az ország bizonyos szegényebb részein a házszám. A kis bádoglapokat barterben egymás között kezdték cserélgetni az egyes utcák lakói. A cél az, hogy ha valakinek lejárt például a tévé vagy telefon-előfizetési hűségideje, akkor olyan házszámot tudjon felrakni a kerítésére, amelyre új előfizetés kedvező havi díjjal köthető. A gyanútlan szolgáltató ugyanis gyakran benyeli ezt a trükköt, mert alapvetően a lakcím alapján ellenőrzi, hogy az akciós havi díjat megadja-e az – újnak vélt – előfizetőinek.
A szolgáltatást bekötő szerelő általában alvállalkozó, aki örül, hogy akad munkája, és adott esetben akár szemet is hunyhat a dolog felett. Korábban még azzal próbálkoztak sokan, hogy ugyanabban a házban más családtag nevére szerződtek, és erre válaszként alakult ki a lakcímalapú nyilvántartás, ám úgy látszik, hogy az élelmesebb ügyfelek már megint egy lépéssel előrébb járnak."
A szolgáltatást bekötő szerelő általában alvállalkozó, aki örül, hogy akad munkája, és adott esetben akár szemet is hunyhat a dolog felett. Korábban még azzal próbálkoztak sokan, hogy ugyanabban a házban más családtag nevére szerződtek, és erre válaszként alakult ki a lakcímalapú nyilvántartás, ám úgy látszik, hogy az élelmesebb ügyfelek már megint egy lépéssel előrébb járnak."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése