50 évvel ezelőtt adták ki magyarul A. C. Clarke "A jövő körvonalai" című könyvét, amely egy fejezet a közlekedéssel foglalkozik. Érdekes olvasni, hogy mit képzeltek a jövőről, és érdekes látni, hogy ebből mi (nem) valósult meg. Maradjunk annál az egy bekezdésnél, sajnos csak ennyinél, amely az Egérút kapcsán minket is érint.
"A jövő automobilja valóban méltó lesz nevének első felére. Csak közölni kell vele az úticélt – egy kód tárcsázásával, sőt talán szóban – és odajut majd a legmegfelelőbb útvonalon, miután először tájékozódott az útinformációrendszerétől a forgalmi akadályok és közlekedési dugók helyzetéről. Mellékesen ezzel a parkolási nehézségek is megoldódnak. Amint az ember a kocsijával a hivatalához megérkezett, utasíthatja, hogy hagyja el a várost. Este rádióhívásra vagy előre rendelt időre ismét jelentkezik szolgálattételre. Ez csak egyike azoknak az előnyöknek, amelyeket egy beépített sofőr nyújt."
Első olvasásra csak a visszatérő gépkocsik okoztak meglepetést, de amikor gépeltem a szöveget, akkor tudatosult, hogy a vezetést - a munkahelyre történő beérkezést - is automatikusan végzi el a rendszer. Ez a vezető nélküli megoldás kicsit sok nekem, még annak tudatában is, hogy vannak egészen jó kísérletek és versenyek ebben a témakörben.
Az viszont teljesen reális, hogy a navigáció tájékozódik a szervertől, majd "a forgalmi akadályok és közlekedési dugók" ismeretében kapja vissza a "legjobb" útvonalat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése